Varázslat vagy hazugság?
2008 november 30. | Szerző: Elkéstem
Varázslat vagy hazugság?
Sokféle formája van a Mikulás-mítosz megjelenésének. Mindenkinek szüksége van egy kis izgalomra, csodára, mítoszra – és főleg ünnepre. Nem feltétlenül az ajándékokra, hanem a rítusra. Nem csak a gyerekeknek, de ha jól csináljuk, nekünk, szülőknek is. Sokan csak a sorbanállásig, parkoló-keresésig, pénz-költésig jutnak el és már el is felejtik, hogy ez az ünnep szólhat a sütés-főzésről, készülődésről (hisz adventi időszakban vagyunk amúgy is!), apróbb meglepetésekről, festett dióról, díszekről, egy kis valódi örömről! Nem igazán pénz kérdése. Egy kis odafigyelés, lelassulás biztos nem tesz rosszat amúgy sem. Az pedig igaz, hogy nagyon csalódott a legtöbb gyerek, amikor 
kénytelenek vagyunk megmondani az igazságot, de utólag egy sem bánja ezt a kis “csalást”, sőt többnyire tovább is játsszák a varázslatot, főleg, ha van kisebb testvérük. Ezzel is bebizonyítván, mennyire fontos nekik a csoda-várás!
Mikulás vagy Télapó?
2008 november 30. | Szerző: Elkéstem
Mikulás vagy Télapó?
A nagy talány: miért jön ma majdnem minden családban a Mikulás, és miért hívtuk Télapónak, konzekvensen úgy 25-30 éven keresztül? És vajon a gyerekek fejében mekkora a zűrzavar?
Több kultúra mítoszaival keveredve már azt sem tudják a gyerekek, kitől a cukor, a dió, a mogyoró? A Télapó, a Mikulás vagy a Jézuska hozza-e a karácsonyfát. És miért december elején?
A mi hagyományaink szerint a Mikulás december 5-ről 6-ra virradó éjjel érkezik. A gyerekeknek illik kifényesíteni a csizmácskákat (ez alkalomból anyunak sem árt, csak a példa miatt), és kitenni az ablakba, hiszen a Mikulás abba teszi majd az apró ajándékokat, édességeket. Sok családban tejet és kekszet is tesznek az asztalra, hogy a szegény, fáradt Mikulás megpihenhessen és feltöltődhessen, mielőtt tovább indul – ilyenkor a szülők éjjel jótékonyan belemajszolhatnak, beleihatnak a kikészített finomságokba, hogy a gyerekek lássák: fáradozásuk nem volt hiábavaló.
A gordiuszi csomó – avagy hogyan hozd helyre a zűrzavart
Létezik egy zseniális “mese” arról, hogyan is alakult, hogy a Télapó és a Mikulás is puttonyos lett. Mert a gyerek kérdez, mi meg igen sokszor hoppon maradunk a válasszal – értelmes magyarázat híján.
A történet:
A Mikulás egyszer, nagyon régen, amikor készülődött a gyerekekhez, úgy december elején, telepakolta a puttonyát. Épp füttyentett volna a rénszarvasoknak, amikor a zsákot megemelve megroppant a dereka. Azonnal ágynak esett, nem is tudott mozdulni, épp azon aggódott, hogyan is fognak az ajándékok eljutni a gyerekekhez. Akkor járt arra Télapó, aki mint tudjuk a hosszú szakálláról híres, hisz ha megrázza, rögtön elkezd esni a hó. Látta, hogy nagyon beteg a Mikulás.
– Segíthetnék valamit neked? – kérdezte. És akkor a Mikulás megkérte őt, szállítsa el a kicsiknek a meglepetéseket. Sajnos a következő években is még az ágyat nyomta Mikulás, így sok-sok éven át a Télapónak kellett december 6-án az ajándékozást megoldania. Ám amikor Mikulás meggyógyult, már nem szívesen adta volna vissza a nemes feladat teljesítését Télapó.
– Megszerettek a gyerekek, már én szeretném minden évben elvinni az ajándékaikat. – De Mikulás tiltakozott:
– Még rám is emlékeznek, engem is kedvelnek a gyerekek! Tudod mit, Télapó? Kérdezzük meg őket, kit várnak december 6-án!
Úgy is tettek. A gyerekek egy része Mikulást szólította, a többiek Télapót. Így történt, hogy megállapodtak: bizonyos családoknak egyikük, míg a többieknek a másikuk viszi el az ajándékot.
forrás: www.holgyvilag.hu
2008 november 30. | Szerző: Elkéstem
Sokan nem is tudják már, honnan ered a Mikulás. Felnőtt fejjel már csak arra emlékszünk, milyen érzés volt várni rá, majd örömmel meglesni, mit tett az oly nagy gonddal kifényesített csizmába.
Mikulás valójában szent Miklós püspök volt, egy igazi szakállas öregember, aki életét a jó cselekedeteknek szánta. Sok száz évvel ezelőtt élt. Nem fehér prémes bundában, hanem vörös palástban járta csendben a várost, s adakozott a szegényeknek- kinek mire volt szüksége.
A három szegény parasztlány
Akkoriban még másként működött a házasság: nem szerelemről, vagy családról, hanem hozományról szólt. Myrában élt három szegény parasztlány, egyedül. Nem volt senkijük, de már mindhárman eladósorba kerültek. A legidősebb lány már megtalálta a szerelmet, ám hozomány nélkül esélye sem volt, hogy összeházasodhasson választottjával.
Egy este a kisebbik nővér halk motozásra lett figyelmes. Borzasztóan hideg volt, ezért magára kapott egy vastag köpenyt, s úgy nézett ki a tornácra. Kinyitotta az ajtót, s egy hatalmas, pénzzel teli zsákot talált. Körülnézett, de már nem látott senkit. Miután a nagyobbik testvér férjhez ment, még kétszer megtörtént a csoda. Bár nem tudták ki lehetett a jótevő, a kisebbik lány még látott a távolban egy vörös palástot, és egy hatalmas süveget. Ma már tudjuk, hogy Szent Miklós püspök volt az.
Jóbarátok mese: Levél a Mikuláshoz 5.rész »
2008 január 7. | Szerző: Elkéstem
Aki még nem alszik, annak elmesélem, hogy mi történt másnap.
Kutyus reggel felébredt, és körülnézett a szobában. Az ablakon bemosolygott a nap, a húga mellette szuszogott, és a kislány átölelte. Végre boldognak érezte magát. „Igaza volt Seriffnek. Mire a nap újra felkelt, hű gazdim lett. Köszönöm barátom!” – suttogta hálásan.
A baráti szövetség a két kutya között megmaradt, és új tagokkal is bővült a kis társaság. Kutyus, Hugi, Seriff és a Gazdik elválaszthatatlanok lettek.
Mikor a Nap elalszik, és a Hold felgyújta a csillagokat, mind együtt mennek fel a János-hegyre megbeszélni az élet nagy dolgait.
Mese a Mikulásról
2008 január 4. | Szerző: Elkéstem
Veress Miklós:
Mese a Mikulásról
Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja – mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.
Csengõje a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.
Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra –
Elolvadna palotája.
Megriadna és tova –
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.
Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.
Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengõ hópehely.
Csengõjüket fenyõk rázzák,
Telis-teli cipõd, csizmád.
2007 december 30. | Szerző: Elkéstem
Aki még nem alszik, annak
elmesélem, hogy mi történt másnap.
Kutyus reggel felébredt, és körülnézett a szobában. Az ablakon
bemosolygott a nap, a húga mellette szuszogott, és a kislány átölelte. Végre
boldognak érezte magát. „Igaza volt Seriffnek. Mire a nap újra felkelt, hű
gazdim lett. Köszönöm barátom!” – suttogta hálásan.
A baráti szövetség a két kutya között megmaradt, és új tagokkal
is bővült a kis társaság. Kutyus, Hugi, Seriff és a Gazdik elválaszthatatlanok
lettek.
Mikor a Nap elalszik, és a Hold felgyújta a csillagokat, mind
együtt mennek fel a János-hegyre megbeszélni az élet nagy dolgait.
Jó reggelt vidám napot!
2008 december 1. | Szerző: Elkéstem
Oldal ajánlása emailben
X