Aki még nem alszik, annak
elmesélem, hogy mi történt másnap.
Kutyus reggel felébredt, és körülnézett a szobában. Az ablakon
bemosolygott a nap, a húga mellette szuszogott, és a kislány átölelte. Végre
boldognak érezte magát. „Igaza volt Seriffnek. Mire a nap újra felkelt, hű
gazdim lett. Köszönöm barátom!” – suttogta hálásan.
A baráti szövetség a két kutya között megmaradt, és új tagokkal
is bővült a kis társaság. Kutyus, Hugi, Seriff és a Gazdik elválaszthatatlanok
lettek.
Mikor a Nap elalszik, és a Hold felgyújta a csillagokat, mind
együtt mennek fel a János-hegyre megbeszélni az élet nagy dolgait.